Hali mindenki!
Izgalmasan telt az első nap. Azzal kezdődött, hogy durván húsz perces késéssel indultunk el otthonról. Én beállítottam az órám hajnal kettőre, hogy fél háromkor tudjunk indulni. Anya azt mondta, ő már fél kettőkor fel fog kelni. Csak szeretett volna, nekem kellett felkeltenem, amikor csörgött az órám.
Ennek ellenére, csak 20 perces csúszásban voltunk szerencsére, azt meg apa minden további nélkül behozta az autópályán. Még fél négy előtt kiértünk a repülőtérre. Kis híján megfagytunk, ahogy ránéztünk a hőmérőre, 1(!) fokot mutatott. Nem volt az a kimondott meleg... rövidre fogva a búcsúzást, elköszöntünk, aztán futottunk a meleg terminálba.
Lefóliáztattam a bőröndöket, megkaptuk a repülőjegyeket egy rövid sorban állás után, aztán irány a becsekkolás. Mindössze 17 kilonyi cuccot sikerült összepakolni magunknak...eljutottunk az átvilágító kapukig. Természetesen besípolt az érzékelő nálam, szóval egy szolgálatban lévő csajszi tetőtől talpig "átvilágított", érts végigtapizott. De mindenemet, elöl, hátul egyaránt. :D Anyával már nagyon röhögtünk, főleg mikor még a cicanadrágomat is lejjebb húzta. Mondom te jó ég mi jön még itt...anyának a táskájával nem volt oké minden, "halálos terrorista fegyvert" találtak...a kedvenc Swarovski tolla személyében. :D Értelem tetőfoka...
A tranzit shopot végigjártuk, sikeresen kikötöttünk a parfüm részlegnél. Mondom anyának, nézzük már meg a férfi részleget. Fintorog hogy minek? Mondom meg akarom nézni, mit locsol magára Gackt. Küldetés teljesítve, megtaláltam a Platinum Egoist-ot. Gyorsan tele is fújtam egy illatmintát, bezsákmányoltam a hátimba, aztán mentünk, mert már utolsó figyelmeztetés volt boardingra. Felszálltunk a gépre, vártuk az indulást. A folyosó két oldalán ültettek szét minket, csak úgy volt hely. Zökkenőmentes volt a felszállás, sokáig gyönyörködtem az éjszakai Budapestben és környékében. Viszonylag gyorsan elkezdett hajnalodni, aztán szinte percek alatt ki is világosodott. Akkor döntöttem úgy, hogy alszom egyet, ha már a pilóta kitette a kapcsoljuk be az öveket táblát, és nem tudok elmenni wcre. Nem tudom mennyit aludtam, de nem sokkal azután hogy felébredtem, kialudtak a lámpák. Megrohamoztuk a mosdót, utána jött a reggeli. Nem sokat ettem belőle, inkább a hazai szendvicset pusztítottam.
A gépről annyit, hogy nem engedték ki a helyzetjelző monitort a térképpel, így csak találgatni tudtunk, hogy hol járunk. Nem tetszett különösebben, hogy nem adtak segítséget, de hát úgy tűnt, arab gép ilyen. Le kellett szállnunk Egyiptomban, Sharm el Sheikh-ben, hogy tankoljunk, és kitegyük az addig menő utasokat, utána tudtunk csak visszafordulni Jordániába. Egy húszperces töketlenkedés következett, aminek eredményeként megint nem tudtam elmenni wcre, aztán visszaszálltunk a gépre. Félóra repülés után landoltunk Aquabában, gyorsan végeztünk a kötelező ellenőrzésekkel, aztán buszra szálltunk.
Ott majd félórát álltunk üresben, aztán indultunk a szállásra. Több helyen megálltunk kitenni a busz utasait, de végülis megérkeztünk a hotel elé. Gyorsan megkaptuk a kulcsokat, és indultunk felfedezni a szállást....
Jól néz ki a szoba, majd linkelek fotót, azon jobban látszik, mi milyen, de pont elég nekünk. A fürdő a legjobb. 3 medencéje van a szállodának, a mélység 40 és 150 cm között váltakozik, szóval gyerekmedencék. :D
Pár perces sétával lehet leérni a partra, egy yachtkikötőn keresztül. Van egy privát strandja a szállodának, több méretesebb medencével, meg ugye a tengerpart. Kicsit másra számítottunk, mint ami ott várt minket... köves (nem kavicsos, köves) a part, a Vörös tenger 24 fok körül van az elhíresztelt 27hez képest. Egyszóval hideg. Bementem, és összefagyott mindenem.... a köveken meg nehéz megállni. Fura élmény volt úszni, jobban fenn maradtam a vízen, mint a többi tengerben. Nagyobb a sótartalma. A szél noha meleg, állandóan fúj, és azért az ember libabőrös lesz, ha kijön a vízből. A medencék szintén olyasmi hőfokon működnek, mint a tenger, szóval hideeeeg. A környék maga szellemvárosnak hat. Kezdik befejezni a partmenti apartmanokat, de ember még nem lakik bennük, az egész parton voltunk max 50en. Meg ugye a szezon vége van nagyon. Kicsit hátborzongató élmény... az életnek nyoma nincs a körülöttünk lévő hegyek között. A vörös homoksivatag, homokhegyek vannak mindenhol...
Az étkező helyén van, családias, jól is főznek... csak Jordánia drága. Ennyi pénzért a törökök háromszor annyi kaját tesznek elénk :D Ez kicsit az osztrák hegyi hüttékre hasonlít, de nagyon baráti kis hely. Azt tényleg nem lehet mondani, hogy tömeg van :D Najó, a grillhusiért volt sorállás, de annyi.
Szóval jó helyen vagyunk :D
Holnap jelentkezek.
Csóóók! :)
